Leghatékonyabban természetesen okirattal bizonyíthatunk. Fontos, hogy legalább két tanú előtt aláírt okirat álljon rendelkezésünkre. Ez esetben már teljes bizonyító erejű magánokiratról beszélünk, ami még az okirati bizonyításon belül is kiemelt szerepet kap egy-egy polgári perben. Olyannyira, hogy ha pl. pénztartozásról van szó, még a bizonyítási teher is megfordul. Eszerint ha tartozáselismerő nyilatkozat keletkezett két tanú előtt aláírtan, már nem a hitelező kell bizonyítsa a tartozás fennállását, hanem az adósnak kell bizonyítania, hogy a kölcsönt visszafizette, vagy más ok miatt mégsem áll fenn a tartozás. Pl. betudták azt egyéb tartozásba, elévült, avagy a hitelező azt elengedte.

Természetesen a tanúk mindenképpen „valósak“ legyenek. A tanúzás akkor szabályos, ha a tanúk előtt történik az aláírás, avagy a nyilatkozatot tevő/tevők az aláírásukat a tanúk előtt sajátjuknak ismerik el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. szabályos tanúzásról beszélünk, ha otthon aláírjuk az iratot, majd mindenki, akinek az aláírása azon szerepel átmegy a szomszédokhoz és közösen megkérik őket, hogy tanúzzák le, miközben elmondják, hogy maguk írták alá az iratot.

Tanúból mindig legalább kettő kell, hiszen a régi római jogi jogelv szerint „unus testis nullus testis“, avagy „egy tanú nem tanú“.

A tanúnak nem kell tudnia, hogy pontosan milyen ügylethez, vagy nyilatkozathoz adja magát tanúként. Ő ugyanis az aláírást tanúzza. Ha még az ügyletről is információval rendelkezik, természetesen az is hasznos, hiszen akkor nem csak okirati tanúként jön számításba, hanem az ügylet részleteiről is kihallgatható.

A másik legfontosabb bizonyítási mód a tanúvallomás. Biztosan hallotta már mindenki, hogy akinek több tanúja van, mindent visz. Természetesen ez nem teljesen igaz, de sok igazság van benne. Fontos a tanú szavahihetősége is. A bíróság a kihallgatáskor próbál megbizonyosodni arról, hogy a tanú valóban tanúja volt az általa elmondottaknak, hiteles az elbeszélése, más szóval szavahihető. Egy perben a tanúk gyakran egymásnak ellentmondóan vallanak. Kérdezhetnénk, ez hogyan lehetséges, amikor igazmondási kötelezettség van, amire mindenkit figyelmeztetnek. A bíróságnak választania kell, hogy az egymásnak ellenmondó tanúk közül kiket fogad el. A bíróság ilyenkor az ún. mérlegelési jogával él. Ebben a döntésben több tényező kap szerepet. Pl. milyen részletességgel, mennyire önállóan tud beszámolni a tanú az eseményekről, vannak-e ellentmondások a nyilatkozatában, milyen rokoni, gazdasági kapcsolatban van a felekkel, függ-e tőlük anyagilag, alkalmazottja vagy családtagja-e valamelyiküknek, vagy pártatlannak tekinthető. Természetesen attól, hogy valaki kifejezetten elfogultnak tekinthető tanú, még figyelembe veheti a bíróság a vallomását, hiszen egyéb szempontokkal együtt mérlegeli ezt is a bíróság.

További bizonyítási eszköz a hangfelvétel, vagy rögzített képanyag, azonban ez sem mindenható. Ha a hangfelvétel engedély nélkül, titokban készült, felhasználható ugyan, de személyiségi jogi aggályokat vet fel, ami miatt egy kártérítési perben találhatjuk magunkat. Továbbá ne felejtsük el, hogy a mai technikai viszonyok között kis hozzáértéssel manipulálhatók a felvételek, főleg a fotók, amiket egy amatőr is kedvére szerkesztgethet számítógépén. A vitatott felvételek eredetiségét gyakran szakértő vizsgálja. Ha azonban az eredetiséget nem kérdőjelezi meg az ellenfél, nagyon hatékonyan lehet velük bizonyítani.

A bizonyítási eszközök sora még hosszan folytatható. Egy biztos, nincs pernyerés bizonyítás nélkül.

A jelen írásban foglaltak nem tekinthetők ügyvédi tanácsadásnak. Konkrét ügyével kapcsolatban kérjen konzultációs időpontot!