Békés karácsonyt a jogvitákban!
Most, hogy az adventi koszorún az első gyertyát meggyújtottuk, erőt vett rajtam egy gondolat: nem kellene advent idején a jogvitákban is más hozzáállást tanúsítani az embereknek, mint az év más időszakaiban?
A munkám során számtalan olyan helyzettel találkozom, amikor az egyik fél szeretettel, megértéssel és kompromisszumkészséggel viszonyul a másik felé és hozzáállása lehetővé tenné, hogy bírósági per helyett egy kávé mellett beszéljék meg, hogyan lehetne rendezni a konfliktust, de a másik minősíthetetlen hozzáállása miatt az egyezség meghiúsul. Sajnos a békés rendezéshez mindig két fél kell. Bontóperben, kártérítési perben, ingatlanjogban, öröklési jogban egyaránt és még sorohatnám.
Az adventi időszakban a Megváltó megszültésének ünneplésére készülünk. Sajnos a mai világ egyre messzebb kerül attól a hozzáállástól, melyet ő tanított nekünk, sőt balgának nézik azokat az embereket, akik a jogos sérelmükért nem követelnek elégtételt, megtorlást és nem követik a szemet szemért, fogat fogért elv alkalmazását. Pedig Jézus szelídségre tanított minket.
Lehet például még egy egyezségi ajánlatot tenni a polgári peres ellenfelünknek. Fel lehet ajánlani egy részletfizetési lehetőséget, vagy el lehet tekinteni, valamely járulékos költség megfizetésétől, pl. a kamatfizetéstől.
A bűncselekmény sértettje hozzájárulhat a közvetítői eljárásra utaláshoz, ami a bűncselekmény elkövetője számára sokkal kedvezőbb helyzetet eredményez, a sértett számára pedig a kára megtérítését, a bűncselekmény hátrányainak egyéb enyhítését, bocsánatkérést hordoz magában. Persze erre csak bizonyos típusú büntetőeljárásokban van lehetőség. Ha ezt nem lehet, akkor is lehetőség van megbocsájtani, ami mindenképp javítja a vádlott helyzetét. Az elkövetők pedig kérjenek bocsánatot a bűncselekmény sértettjétől!
Amikor gyermekként erre a pályára készültem, azt hittem, hogy az emberek a pernyertességükkel eljutnak a megnyugvásig. Elégtételt szereznek jogos sérelmeikért és békességre lelnek. Azt hittem, helyreáll az államberendezkedésbe, a jogrendszerbe vetett bizalmuk, hisz érzékelik, hogy a rendszer védelmezi őket az igazságos jogszabályok által.
Mára már tudom, hogy az emberek normális esetben akkor pereskednek, ha nagyon muszáj, mert a per sokba kerülhet és felőrli az embert idegileg. Az eljárások elhúzódnak és a jog nem mindig esik egybe az igazságossággal.
Mégis azért dolgozom, hogy az én illúzióm mindig látótávolságban maradjon.
