I.

1. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló 20/1986. számú határozata kiemelt követelményként hívja fel a jogalkalmazókat arra, hogy a jogszabályokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell alkalmazni, és ki kell küszöbölni a jogalkalmazásból a formális szemléletet. (I/A rész.)

Ennek az általános követelménynek a súlyosító és enyhítő körülmények értékelésénél is érvényesülnie kell. Ezt kívánja szolgálni a jelen irányelv.

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 83. §-a szerint a büntetést - céljának (37. §) szem előtt tartásával - a törvénykönyvben meghatározott keretek közt úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.

A törvény a bűnösségi körülményeknek példálódzó felsorolását sem tartalmazza. A Btk. rendszerében minden olyan körülmény, amelyet a bíróság a büntetés kiszabásánál értékel, súlyosító vagy enyhítő.

A bíróság mindenkor a konkrét eset összes alanyi és tárgyi körülményeinek az egybevetése alapján foglal állást abban a kérdésben, hogy milyen nyomatékkal értékel valamely bűnösségi körülményt. A bűnösségi körülmények értékelése terén a teljes egységet - olyan értelemben, mint a jogi minősítésnél - ugyan nem lehet elérni, de törekedni kell arra, hogy azonos alanyi jellegű és tárgyi súlyú bűncselekmény miatt alapjában megközelítően azonos büntetés kiszabására kerüljön sor. Ez is a szocialista törvényesség követelménye, amelynek elengedhetetlen feltétele a bűnösségi körülmények egységes értelmezése.

2. Az irányelv biztosítani kívánja, hogy a büntetés kiszabása - a Büntető Törvénykönyv rendelkezései alapján - a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveivel összhangban történjék.

A bűnösségi körülmények száma szinte korlátlan, változatai kimeríthetetlenek. Ehhez képest az irányelv arra szorítkozik, hogy a leggyakrabban előforduló bűnösségi körülményekről adjon egységes elvi iránymutatást. Egyben kiküszöbölni kívánja a még tapasztalható formális hivatkozást olyan bűnösségi körülményekre, amelyeket a bíróság a büntetés kiszabásánál ténylegesen nem értékel, csupán felsorol. Szükségtelen apró elkövetési, magatartási mozzanatokat bűnösségi körülményként értékelni, ha azoknak a büntetéskiszabás szempontjából nincs jelentősége. Ugyancsak szükségtelen külön kiemelni a súlyosító vagy az enyhítő körülmények hiányát. Nem indokolt továbbá az egymást fedő körülmények külön-külön való szerepeltetése. Szükségtelen - közelebbről meg nem indokoltan - külön utalni a bűncselekmény tárgyi súlyára vagy az elkövető társadalomra veszélyességére.

3. Az egyes bűnösségi körülmények értékelése szempontjainak ismertetését megelőzően szükséges néhány fontosabb általános megállapítás.

a) A bíróságnak az enyhítő és a súlyosító körülményeket sohasem elvont általánosságban kell értékélnie, hanem mint reális társadalmi tényeket, illetve az elkövető személyi tulajdonságait. A bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő okok, a konkrétan ható kriminogén tényezők felismerése a büntetés kiszabásánál is nagy jelentőségű. A bűncselekmény elkövetését közvetlenül elősegítő körülmények felderítése - és a megfelelő keretben végzett személyiségvizsgálat - a büntetéskiszabás körében kiemelkedő fontosságú, amely nélkül nem biztosítható a differenciált büntetéskiszabás. Az elkövető személyiségét mindig a cselekményre vetítve kell vizsgálni.

Ehhez feltétlenül szükséges, hogy már a nyomozó hatóság az addiginél fokozottabban törekedjék a büntetés kiszabása szempontjából értékelhető körülmények alapos felderítésére.

A bűnösségi körülmények lényegileg személyi vagy tárgyi viszonylatban jelentkeznek. Ezek helyes értékelése bűncselekmények szerint eltérő lehet, úgyszintén az elkövető személyiségével való egybevetésük folytán. Az egyébként enyhítő vagy súlyosító körülmény bizonyos cselekmények vonatkozásában közömbössé válhat. A bűnösségi körülmények értékelése tehát nem abszolút, hanem relatív. Ezért nem lehet a bűnösségi körülményeket kategorikus merevséggel meghatározni és értékelni.

b) Az egyes bűnösségi körülményeket mindig egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni. Sohasem a számuk, hanem az adott esetre vetített nyomatékuk a döntő a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességének a megítélésénél.

c) A kétszeres értékelés tilalma a bűnösségi körülmények értékelésénél is érvényesül. A törvényhozó által tényállási elemként szabályozott avagy súlyosabb, illetve enyhébb minősítést megalapozó körülményt külön értékelni nem lehet.

Ez a tilalom azonban nem értelmezhető mechanikusan. Minden olyan esetben, amikor a szóban forgó körülmény a minősítéshez szükséges mértéket jelentősen meghaladja, nincs akadálya - a súlyosabb vagy privilegizált minősítés mellett - azt külön súlyosító vagy enyhítő körülményként is értékelni. Ilyen esetekben is szükséges az ítéletben a minősítő és a bűnösségi körülményeket egymástól elhatárolni. (Tárgyi vonatkozásban pl. súlyosító körülmény a különösen nagy kár irányösszegét jelentősen meghaladó kárösszeg, míg alanyi vonatkozásban pl. enyhítő az erős felindulásban elkövetett emberölésnél a felindulásnak az e minősítéshez szükséges mértéket meghaladó foka stb.)

d) A Btk. egységes egész, s ehhez képest az abban foglalt jogpolitikai értékelésnek közvetve is érvényesülnie kell. Ezért az egyes bűncselekményeknél súlyosabban vagy enyhébben minősített esetként szabályozott körülmény - súlyosító vagy enyhítő hatású - bűnösségi körülményként más bűncselekményeknél is értékelésre kerülhet.

e) A Btk. általános rendelkezéseiben foglalt egyes büntethetőségi akadályok - ilyen pl. a jogos védelem, illetve az elhárítás szükséges mértékének túllépése, kísérletnél az önkéntes elállás, illetve az eredmény bekövetkezésének önkéntes elhárítása - megközelítése enyhítő körülmény.

f) A büntetés kiszabásánál a fentiekhez képest érvényesülő alanyi szempontok nem zárják ki bizonyos tárgyi körülmények értékelését. A cselekmény tárgyi súlyát, főként annak társadalomra veszélyességét befolyásolhatja, csökkentheti vagy növelheti olyan körülmény is, amelyről a tettesnek nem volt tudomása, illetve utóbb következett be. (Pl. a megölt sértettnek nagyszámú eltartásra szoruló gyermeke volt; az okozott kár utóbb teljes egészében megtérült stb.) Nyilvánvalóan lényegesen nagyobb a nyomatéka az olyan bűnösségi körülménynek, amelyről az elkövető a cselekmény megvalósításakor tudott, mint amelyről nem tudott. A törvényi tényálláson kívül eső következmény - tárgyi okokból való beállta - akkor is bűnösségi körülmény lehet, ha az elkövető tudata nem terjedt ki erre.

II.

Az egyes bűnösségi körülmények közül a következők tekintetében szükséges az egységes értékelést elősegítő iránymutatás.

A) Alanyi jellegű bűnösségi körülmények

1. A büntetlen előélet általában enyhítő körülmény. Kivétel ez alól: ha az elkövető fiatalkorú vagy a fiatalkort néhány évvel meghaladott, ún. fiatal felnőtt. Általában ugyancsak kizárt ennek enyhítő körülményeként értékelése hivatalos személynél, kivéve, ha a bűncselekmény semmilyen kapcsolatban sincs az elkövető e minőségével. Nem kizárt a büntetlen előélet enyhítőként való értékelése, bár az elkövető állása betöltésének feltétele a büntetlen előélet, ha cselekményét nem e beosztásának felhasználásával követte el.

A legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek a javára a büntetlen előélet súlytalanná válhat.

Nem zárja ki a büntetlen előélet értékelését a korábban alkalmazott megrovás (Btk. 71. §), próbára bocsátás (Btk. 72. §), továbbá a szabálysértés miatti vagy a társadalmi bírósági felelősségrevonás, annak csupán jelentőségét csökkentheti. Ugyancsak nem zárja ki a büntetlen előélet értékelését az sem, ha az elkövető egyébként kifogás alá eső életmódot folytat, ez azonban jelentősen csökkentheti annak nyomatékát.

Alig van jelentősége a büntetlen előéletnek olyan esetben, amikor megelőzően ugyan bíróság elé nem került személy sorozatosan követett el bűncselekményeket, de sikerült a felelősségre vonás alól kibújnia. Az ilyen bűnözőknél az erkölcsi bizonyítvány szerinti büntetlen előélet értékelése formális,

2. a) A bűnismétlés általános értékelésével külön irányelv foglalkozik.

Nyomatékosan kell értékelni súlyosítóként, ha az elkövető szabadulása után viszonylag rövid idő múlva valósít meg bűncselekményt, amely a büntetés hatástalanságát bizonyítja. Többszörös visszaesőknél a bűncselekmény tárgyának viszonylag csekély értéke kisebb nyomatékkal jön figyelembe.

A külföldön történt elítélés az elkövető társadalomra veszélyességének megítélésénél súlyosító körülmény lehet.

b) Súlyosító körülmény, ha az elkövető - bár büntetlen előéletű -az egyéb, akár más jellegű bűncslekmény miatt ellene folyó eljárás alatt vagy nem jogerős elítéltetése után újabb bűncselekményt hajt végre; ha ez személyi vonatkozásban fokozottabb veszélyességére utal.

c) Hasonlóképpen súlyosítóként kell értékelni a más bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetést, ha az a személyi társadalomra veszélyesség nagyobb fokára enged következtetni.

3. A személyiségvizsgálat már említett követelményéből folyik az elkövető életmódjának a büntetés kiszabása során való alapos értékelése. A büntetett vagy büntetlen előélet mellett rendkívül jelentős, hogy az elkövető egyébként kifogástalan, az átlagosnál pozitívabb vagy pedig kifogásolható, csavargó, züllött, munkakerülő életmódot folytat.

A cselekmény elkövetőjének nagyfokú társadalomra veszélyessége jelentős súlyosító körülmény. Ez utóbbinak különböző megnyilvánulásai vannak, így különösen a társadalmi együttélés szabályaival tudatosan szembehelyezkedő magatartás. Az elkövető csekély fokú személyi társadalomra veszélyessége viszont enyhítő körülmény. Ezeknek a megállapításoknak is tényekkel megalapozottnak kell lenniük.

4. a) A személyi körülmények között az elkövető életkorának is jelentősége van. Az elkövető 18 éven aluli kora nem enyhítő körülmény, mivel a törvény a fiatalkorúak cselekményeinek eltérő büntetőjogi elbírálását írja elő. Ilyennek kell viszont értékelni az elkövetőnek a fiatalkort 2-3 évvel meghaladó életkorát (ún. fiatal felnőtt). A 18. életévét kevéssel meghaladó életkor nyomatékos enyhítő körülmény.

Az idős kor ugyancsak enyhítő körülmény, amely egyébként összefügg a büntetés elviselését nehezítő körülményekkel.

b) Enyhítő körülmény, ha az elkövetőnek eltartására, illetve nevelésére szoruló hozzátartozói vannak; ezen nemcsak a kiskorú gyermekei értendők. Ez azonban annak javára, aki gondoskodási kötelezettségét ténylegesen nem teljesíti, enyhítőként nem vehető figyelembe.

c) Az alacsony műveltség, az iskolázatlanság nem enyhítő körülmény olyan bűncselekmények elkövetőinél (emberölés, testi sértés, lopás, rablás, stb.) amely cselekmények súlyát értelmi színvonalától, iskolázottságától függetlenül mindenki beláthatja. Súlyosító körülmény viszont, ha az elkövető műveltségét vagy szakmai képzettségét bűncselekmény véghezvitelére használja fel.

d) A beszámítási képesség korlátozottsága - ha a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének alkalmazására nincs is alap - enyhítő körülményként értékelendő. Ugyanakkor a csupán csekély fokú debilitást - különösen ha nem is áll kapcsolatban a bűncselekmény elkövetésével - helytelen eltúlzott-tan értékelni, sőt amennyiben az jelentéktelen, úgy közömbös körülmény.

Az elkövető pszichopátiáját sem kell szükségképpen a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelni. Enyhítőként kell azonban értékelni, ha az elkövető pszichopátiája súlyos fokú pathológiás vonásokat mutat, amelyek azonban még a Btk. 24. §-a (2) bekezdésénekalkalmazására alapul nem szolgálnak.

e) Szocialista társadalmunkban a munkához való viszonynak nagy jelentősége van. A huzamosabb időn keresztül átlagon felül végzett munka értékelhető enyhítő körülményként, a kifogás alá nem eső munkavégzés még nem enyhítő körülmény. A kifogás alá eső munkavégzés nem súlyosító körülmény.

Enyhítőként kell értékelni továbbá az egyéb társadalmi érdemeket, a társadalmi tevékenységben való rendszeres részvételt.

A társadalmi tulajdont fosztogató elkövető javára az egyébként átlagon felüli munkateljesítmény sem értékelhető enyhítőként.

5. A külön irányelv az élet elleni bűncselekmények elbírálása során súlyosító körülményként értékeli az alkoholos állapotban való gátlástalan elkövetést. Különösen nagy a társadalomra veszélyessége azoknak a garázda, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő, iszákos, visszaeső egyéneknek, akik erőszakos, az élet vagy testi épség elleni bűncselekményeket követnek el.

Mind nagyobb számban követnek el bűncselekményeket alkoholos állapotban. Ez szükségessé teszi ennek a körülménynek fokozottabb értékelését: az idézett iránymutatások továbbfejlesztését bármely - nemcsak visszaesők által elkövetett - bűncselekményekre is, különösen az ittas állapotban, motiválatlanul elkövetett cselekményekre.

6. a) Nyomatékos súlyosító körülmény a vezetői vagy kifejezetten bizalmi beosztás, amennyiben a beosztás felhasználásával vagy azzal összefüggésben történt a bűncselekmény elkövetése. Vezetői beosztásban levőnek a ténylegesen irányító tevékenységet kifej tőt kell érteni.

b) Más személy ráhatására, más befolyása alatti cselekvés enyhítő körülmény. Behatóan kell vizsgálni azonban a személyek egymáshoz való viszonyát életkor, rokoni kapcsolat, hivatali vagy gazdasági beosztás, függő viszony fennállása szempontjából.

Súlyosító körülmény az elkövető kezdeményező, vezető, másokat - különösen fiatalokat - bűnbe sodró szerepe.

c) Súlyosító körülmény a bűncselekmény csoportos elkövetése. Számos bűncselekmény több személy általi megvalósítása, s az együttes elkövetéssel járó jelentősebb fokú szervezettség fokozza a bűncselekmény veszélyességét, esetleg nehezíti a leleplezést. Nyomatékosan súlyosító az erőszakos cselekmények ilyen elkövetése.

7. a) A szocialista büntetéskiszabás egyik alapvető követelménye a cselekmény elkövetése motívumának felderítése és a büntetés kiszabásánál való értékelése. A szocialista erkölcs szerint méltányolható indítóokot enyhítőként lehet értékelni.

b) Állam elleni bűncselekményeknél az ellenséges politikai beállítottság mint motiváció súlyosító körülményként kerülhet értékelésre.

c) Jogpolitikai elveink szerint nagy nyomatékkal kell értékelni a harácsoló vagy élősdi szemléletből fakadó elkövetést. Elsősorban a gazdasági jellegű bűncselekmények elkövetőinél kell ezt vizsgálni és értékelni.

d) Az elkövetési motívumok között a valóságos vagy vélt közérdek szolgálata általában enyhítőként értékelhető. Ugyanakkor a gazdasági jellegű bűncselekményeknél az, hogy az elkövető bűncselekményét nem egyéni haszonszerzés végett, hanem a vállalat vagy szövetkezet rosszul felfogott csoportérdekének vélt szolgálatában hajtotta végre: enyhítőként nem értékelhető.

Szocialista társadalmunk és gazdasági fejlődésünk érdekeit sértik az olyan törekvések, amelyek a csoportérdeket az össztársadalmi érdek rovására előnyben kívánják részesíteni, és evégből visszaéléseket követnek el a népgazdaság rovására. Különbséget kell azonban tenni aközött, hogy az elkövető a csoportérdeket tudatosan helyezte az össztársadalmi érdek fölé, avagy a gazdasági nehézségek kiküszöbölésének jogellenes módját választotta.

8. A szándékos elkövetés fogalmát a Btk. határozza meg, különbséget téve az egyenes és az eshetőleges szándék között.

A Btk. egyformán rendeli ugyan büntetni a szándékos elkövetés két módját, de nyilvánvaló, hogy a kettő között a büntetés kiszabásánál indokolt különbséget tenni. Aki a cselekményt magatartásának következményeit nem kívánva, csupán abba belenyugodva hajtja végre: általában a bűnösség kisebb fokát juttatja kifejezésre.

Az egyenes szándék megléte a büntetés kiszabásánál önmagában nem súlyosító, ugyanakkor viszont a cselekmény végrehajtásában megnyilvánuló kitartó szándék súlyosító körülmény.

Hasonló a helyzet a gondatlanság tekintetében is. Aki magatartása következményeinek a lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta: általában enyhébb elbírálás alá esik.

9. A cselekmény elkövetése utáni magatartás is lehet alanyi bűnösségi körülmény, amely az elkövető társadalomra veszélyességének fokára utal. Az elkövető nevelhetőségének szempontjából lényeges körülmény, hogy milyen magatartást tanúsít a bűncselekmény elkövetése után, minthogy ebből következtetés vonható arra, hogy jövőbeni bűnelkövetésének kisebb vagy nagyobb-e a valószínűsége.

Enyhítő körülmény az önfeljelentés; nyomatékos, ha ennek folytán vált lehetővé az elkövető és esetleg társai cselekményének vagy személyének a felderítése.

Hasonló értékelés alá esik az elkövetőnek a cselekmény elkövetése utáni öngyilkossági kísérlete.

A tagadás, illetve a bűnösség el nem ismerése az eljárás során: súlyosító körülményként nem értékelhető.

A teljes és felderítő jellegű beismerés még a bűnösség részbeni elismerése mellett is enyhítő körülmény. Nyomatékos, ha bűnösség teljes elismerésére is kiterjed. Tettenérés esetén csak a bűnösség elismerésének, illetve a megbánásnak van jelentősége.

10. A jelentős mérvű rokkantságra, súlyos betegségre vagy egyéb okra visszavezethető csökkent büntetéselviselési képesség enyhítő körülmény. Ez akkor is figyelembe jön, ha a bűncselekmény elkövetése után állott elő.

B) Tárgyi jellegű bűnösségi körülmények

1. Btk. szerint kísérlet esetében is a befejezett bűncselekményekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. Ezzel a törvényi rendelkezéssel nem áll ellentétben az, hogy az esetek túlnyomó részében a kísérlet a bírói gyakorlatban enyhébb megítélés alá esik, mint a befejezett bűncselekmény. Általában enyhítő körülményként kell értékelni azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt.

Ennek nyomatéka igen eltérő lehet. így figyelembe jön, hogy a kísérleti cselekmény az eredményt mennyiben közelítette meg, milyen következményekkel járt. E tárgyi körülmény mellett azonban jelentősége van annak is, hogy az elkövető a maga részéről mindent megtett-e a bűncselekmény befejezése érdekében, de az ennek ellenére elmaradt. Ebben az esetben - ha a következmények is súlyosak - a kísérlet mint enyhítő körülmény, súlytalanná válik.

2. a) Az elkövetés módját mint tárgyi körülményt a büntetés kiszabásánál fokozottabban kell értékelni: amit a tv. minősítő körülményként szabályoz, az egyéb bűncselekményeknél is rendszerint súlyosító. A külön irányelvben az elkövetés módjával kapcsolatosan adott iránymutatást az élet és testi épség elleni bűncselekmények körén kívül is megfelelően szem előtt kell tartani. Különösen súlyos a bűncselekmények gátlástalan, garázda módon elkövetése.

b) A bűncselekmény eszközének veszélyessége ugyancsak jelentős mértékű bűnösségi körülmény. A cselekmény társadalomra veszélyességét ugyanis fokozza a konkrét bűncselekmény létrejötténél használt eszköz különös veszélyessége. Ilyen pl. az erőszakos cselekmények felfegyverkezve, főleg késsel való elkövetése, amit - természetesen a fegyveres elkövetés mellett - általában indokolt súlyosítóként értékelni.

c) Azt a körülményt, hogy a cselekmény a köznyugalmat tartósan megzavarta, értelemszerűen valamennyi bűncselekménynél értékelni kell, amely ilyen módon is elkövethető. így a nagyobb nyilvánosság előtt elkövetés egyes bűncselekményeknél súlyosító körülmény lehet, amennyiben a törvény nem minősítő körülményként szabályozza. Hasonlóképpen az igen nehezen felderíthető módon elkövetés.

3. A sértett személyét és szerepét a bűncselekmény elkövetésénél behatóbban kell - mind enyhítő, mind súlyosító irányban - figyelembe venni, mégpedig nemcsak az élet és testi épség elleni bűncselekményeknél.

A bűncselekmények védtelen, idős, beteg, terhes nő, gyermek, oltalomra szoruló sértett elleni elkövetése nyomatékos súlyosító körülmény.

A sértett megbocsátása közvádas bűncselekményeknél általában nem enyhítő körülmény. Enyhítő körülmény csupán az lehet, hogy a sértett megbocsátása folytán a bűncselekmény következtében megbomlott családi, munkatársi vagy egyéb kapcsolat helyreállt.

Enyhítő, sőt adott esetben nyomatékos enyhítő körülmény a sértett közrehatása, különösen kihívó magatartása a bűncselekmény elkövetésénél - amennyiben a jogos védelem megállapításának alapjául nem szolgál.

Különbséget kell tenni a sértett pusztán kifogás alá eső helytelen magatartása, másfelől pedig durva, erőszakos, kihívó viselkedése vagy jogtalan eljárása között. Csak az utóbbiak értékelhetők enyhítőként.

A sértett viselkedése, magatartása a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél az egyik jelentős bűnösségi körülmény. A sértett kihívó, könnyelmű magatartása enyhítő körülmény.

4. A bűncselekmény kétszeres - vagy többszörös - minősülése súlyosító körülmény.

5. a) A folytatólagosságot súlyosító körülményként kell figyelembe venni. Nyilvánvaló, ha az elkövető azonos akaratelhatározással több, esetleg nagyszámú cselekményt valósít meg, ez tárgyi, de egyben alanyi vonatkozásban is súlyosító körülmény. Minél nagyobb számú cselekmény olvad a folytatólagosság bírói egységébe, annál nyomatékosabban kell ezt e szerint értékelni. A folytatólagosság a bűnismétlés egyik alakja. Megállapítása mellett azonban nem értékelhető külön a cselekmények kitartó elkövetése.

b) A bűnhalmazat súlyosító körülmény. Ha azonban a bíróság a Btk. 85. §-ának (3) bekezdése szerint emelt büntetési tétel keretei között szabja ki a büntetést, csak a kettőnél több bűncselekményből összetevődő halmazat értékelhető súlyosítóként.

A bűnhalmazat mellőzése esetén az önálló megállapításra nem kerülő cselekmények elkövetése is súlyosítóként jelentkezik.

6. Az alkalomszerűség általában enyhítő. E tárgyi körülmény azonban nem értékelhető, ha az alkalom létrejöttét az elkövető tudatosan elősegítette, előidézése maga is jogellenes.

A vagyon és a népgazdaság elleni bűncselekményeknél az ellenőrzés lazasága enyhítő körülményként általában nem értékelhető. Az említett bűncselekmények jelentős részét a vállalati és szövetkezeti gazdálkodás menetében észlelhető hiányos ellenőrzés kihasználásával követik el. Az ilyen elkövetési mód növeli e cselekmények társadalomra veszélyességét.

7- Fokozottabban kell érvényesülnie annak az iránymutatásnak, hogy a bűnösségi körülmények között súlyosító körülmény, ha az elkövető fosztogató cselekményével a társadalmi tulajdont károsította.

Jogpolitikai követelmény az is, hogy a szorosan vett vesztegetési cselekménynek ugyan nem minősülő, de egyéb bűncselekmény korrupciós jellegű elkövetése ugyancsak súlyosítóként kerüljön értékelésre.

8. A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése tárgyi enyhítő körülmény; a vagyoni jellegű sérelem kiküszöbölése nem hagyható figyelmen kívül a büntetés kiszabásánál. Ez egyben alanyi enyhítő körülmény is mint a jóvátételre törekvés bizonyítéka.

Nemcsak a kár megtérítését, hanem a megtérülését is értékelni kell az elkövető javára.

A vagyon elleni bűncselekménnyel okozott kár megtérülése a büntetés kiszabásánál abban az esetben is enyhítő körülmény, ha független az elkövető magatartásától. Ez egyaránt vonatkozik mind a társadalmi tulajdonban, mind a személyi tulajdonban bűncselekménnyel okozott kárra. A kár megtérülése természetesen kisebb nyomatékú, mint a kárnak az elkövető által önként megtérítése.

Nem vehető viszont figyelembe a büntetés kiszabásánál az elkövetőnek az a nyomozati vagy tárgyalási nyilatkozata, mely szerint "a kár megtérítését vállalja", - ha annak ténylegesen nincs alapja.

9. Nem értékelhetők enyhítő körülményként a büntetőjogon kívüli törvényből folyó következmények. így sem a kártérítésre, sem a polgári jogi igény alapján a követelés megfizetésére irányuló, sem hasonló kötelezettségek enyhítő körülményként nem értékelhetők. Mindez a törvényből folyik, a büntetéskiszabásnál közömbös. Adott esetben legfeljebb gondatlan bűncselekményeknél vehető figyelembe az igen nagy összegű kártérítési kötelezettség.

Ettől eltérő az az eset, amikor a bűncselekmény folytán az elkövetőt súlyos következmény érte - pl. a közlekedési baleset során ő maga vagy hozzátartozója megsérült, esetleg hozzátartozója életét vesztette -, ez a büntetés kiszabásánál enyhítőként vehető tekintetbe.

Az elkövetővel szemben a bűncselekménnyel kapcsolatos fegyelmi eljárás során kimondott állásvesztés - amennyiben a bűncselekmény maga is jelentős súlyú - enyhítő körülményként nem értékelhető.

10. Az időmúlás általában enyhítő körülmény, de csak ha a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el. Minél súlyosabb valamely bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, amely időmúlás címén enyhítőként értékelhető. Bár ilyen címen nemcsak az elévülést megközelítő időtartam jöhet tekintetbe, az ítélkezési gyakorlatban nemegyszer túl rövid idő elteltét helytelenül értékelik enyhítő körülményként. Lényegesen csökken, sőt adott esetben figyelmen kívül marad az időmúlás jelentősége, ha az elkövető magatartása okozta azt, hiúsította meg a büntetőeljárás időben való jogerős befejezését.

Enyhítőként kell értékelni, ha az elkövető önhibáján kívül hosszú ideig állt a büntető eljárás súlya alatt, ami önmagában nyomasztóan nehezedik rá. Ilyenkor az előzőnél rövidebb tartam is enyhítőként értékelhető, ezt nem kell az elévülési időhöz viszonyítani. Az ítélet esetleg többszöri hatályon kívül helyezése ebben a körben nyomatékosan vehető figyelembe.

11. Utalás történt már arra, hogy van olyan bűnösségi körülmény, amely a konkrét cselekménnyel nem áll közvetlen kapcsolatban, mégis tárgyi vonatkozásban a büntetés kiszabásánál tekintetbe jön.

Ilyen valamely bűncselekmény elkövetésének gyakorisága, elszaporodottsága, amit akkor is figyelembe kell venni, ha arról az elkövetőnek magának tudomása nincs. A büntetést úgy kell kiszabni, hogy az - egyebek közt - igazodjék a bűncselekmény társadalomra veszélyességéhez. Nem kétséges: az a körülmény, hogy valamely bűncselekményt az adott időben nagyobb számban követnek el, alapul szolgálhat arra, hogy az általános visszatartás érdekében az elkövetőkkel szemben hatékonyabb büntetést szabjanak ki.

A szocialista büntetéskiszabás kriminológiai szemlélete elengedhetetlenné teszi a bűnözési helyzet figyelembevételét, ennek mellőzése helytelen eredményre vezetne, nem venné tekintetbe a büntetőpolitikai érdekeket.

Súlyosítóként kell tehát értékelni, ha bizonyos bűncselekmények elkövetésének gyakorisága országos jelenség, a számuk növekedést mutat. (Ilyen pl. a szeszes italtól befolyásolt állapotban való járművezetés, illetve az ilyen állapotban közlekedési baleset okozása.) Amennyiben valamely bűncselekmény helyileg különösen elszaporodott, ez nyomatékos súlyosító körülmény.

Bizonyos bűncselekmények esetén az említett körülmény a dolog természeténél fogva nem jöhet figyelembe (pl. erős felindulásban elkövetett emberölésnél vagy a jogos védelem túllépésénél.)

---

Tweet

---