A büntetéskiszabás elvei

 A büntetéskiszabás elvei a Btk. 80.§-ban kerültek szabályozásra: 

A büntetésnek igazodnia kell a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamit az enyhítő és súlyosító körülményekhez. Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a középmérték alapul vételével kell a büntetést kiszabni.
A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének a fele. Amennyiben a Btk. rendelkezései alapján a büntetési tétel emelésére kell sor kerüljön, akkor szintén a középmérték alapul vételével kell eljárni.
További szabály az is, hogy a büntetés mértékének meghatározásakor a bíró nem veheti figyelembe, hogy a kiszabott büntetés végrehajtását felfüggesztette-e, avagy hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége fennáll-e. Ez azt jelenti, hogy az években kifejezett kiszabott szabadságvesztés mértéke nem lesz attól magasabb, hogy a bíróság felfüggeszti a büntetés végrehajtását, vagy megállapítja, hogy a terhelt részesülhet a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményének lehetőségében. Ez nagyon fontos elv a büntetések kiszabásakor, tekintettel arra, hogy a felfüggesztett szabadságvesztést esetenként mégis le kell tölteni, illetőleg a feltételes szabadságra bocsájtás kedvezményét el lehet veszíteni és ebben az esetben a terhelt nem találhatja magát egy jóval hátrányosabb helyzetben, mintha a bíróság ezen kedvező rendelkezéseket nem hozta volna, illetőleg állapította volna meg.