14. számú Irányelve

a bűnismétlés értékeléséről

A Legfelsőbb Bíróságnak a büntető eljárásban ismételten felelősségre vontak megítéléséről szóló 6. számú Irányelve jól szolgálta a visszaesők elleni küzdelem differenciálttá tételét, és jelentősen segítette a tv rendelkezéseinek egységes értelmezését, valamint a büntetéskiszabási gyakorlatban korábban tapasztalt ingadozások megszüntetését.

A Btk. 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz. Ebből a rendelkezésből következik, hogy annál az elkövetőnél, akit az újabb bűncselekmény megvalósítása előtt a bíróság már jogerősen elítélt, a korábbi elítélést abban az esetben sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha mentesült az ahhoz fűződő hátrányos következmények alól. Ebből nem következik az, hogy a bűnismétlés tényét minden esetben súlyosító körülményként kellene értékelni a büntetés kiszabása során, mert ez csak lehetőség.

Az ismételt bűnelkövetők esetében ezért mindenkor gondosan vizsgálni kell, hogy a korábbi, illetőleg az elbírálás alatt álló bűncselekmény szándékos vagy gondatlan volt-e; mi volt a korábbi büntetés neme és mértéke; a bíróság a büntetés végrehajtását felfüggesztette-e, és a próbaidő sikeresen telt-e el; a korábbi, valamint az elbírálás alatt álló bűncselekmény milyen jellegű; a korábbi elítélés fiatalkorban elkövetett bűncselekmény miatt történt-e stb. Jelentősége van a büntetés kiszabása szempontjából annak is, hogy a korábbi büntetés kitöltése és az újabb bűncselekmény elkövetése között mennyi idő telt el. Ezeket a szempontokat egymással összefüggésben kell értékelni a büntetés kiszabása során.

A megelőző elítéltség tehát a korábbi büntetésre vonatkozó adatok és az újabb cselekmény elkövetési körülményei, valamint az elkövető személyiségének gondos vizsgálata alapján a differenciálás követelményeinek megfelelő értékelést igényel.

A büntetés kiszabása során általában nem indokolt az előző elítéltségnek súlyosító körülményként értékelése olyan esetekben, amikor korábban nevelő jellegű büntetés kiszabására került sor, s a büntetés kiállásától az újabb bűncselekmény elkövetéséig hosszabb idő telt el, így a büntetés célja lényegében megvalósult; az elkövető megelőzően méltánylást érdemlő körülmények között vagy kisebb tárgyi súlyú bűncselekményt valósított meg; a korábbi büntetés kiállása óta becsületes életmódot folytatott stb. A korábbi gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatti elítélés általában súlyosítóként értékelendő azokban az esetekben, amikor a bíróság az elkövető újabb ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményét bírálja el.

A törvényi visszaesés hatálya alá nem eső korábbi elítélést a büntetés kiszabása során indokolt súlyosítóként figyelembe venni a többszörösen büntetett elkövetők esetében. A különböző bűncselekmények véghezvitele miatt már több ízben bíróság előtt állt elkövetők tekintetében - még azokban az esetekben is, amikor az újabb bűncselekmény tárgyi súlya nem jelentős, továbbá korábban más jellegű bűncselekmény miatt történt az elítélés -, magában a bűnismétlés tényében általában a személyben rejlő társadalomra veszélyesség magasabb foka jut kifejezésre.

Súlyosítóként kell figyelembe venni, ha az elkövető életviszonyainak vizsgálata alapján következetes és viszonylag kitartóbb jellegű bűnelkövetői magatartás állapítható meg; ha az elkövető életviteléből olyan következtetés vonható le, hogy az újabb bűncselekményének megvalósítása a korábbi bűnöző életvezetéséhez való ragaszkodását juttatja kifejezésre; ha megállapítható, hogy az elkövető bizonyos fajta bűncselekmények rendszeres véghezvitelére rendezkedett be.

Általában ugyancsak indokolt súlyosítóként értékelni, ha az elkövető előző elítélése azonos vagy hasonló bűncselekmény miatt történt; a korábban súlyos büntetőjogi értékelés alá eső bűncselekmény miatt történt vagy hosszabb időtartamú szabadságvesztésre elítélést; a korábbi büntetés kiállása és az újabb bűnelkövetés között eltelt időmúlás viszonylag rövidebb tartamát stb.

2. A büntetőjogi felelősség alapja a bűnösen elkövetett társadalomra veszélyes és büntetendő cselekmény, ezért a cselekmény tárgyi súlya és a magatartás társadalomra veszélyességének a foka alapvető jelentőségű abban az esetben is, ha az elkövető bűnismétlő. Ugyanakkor a bűncselekmény tárgyi súlyához kapcsolódó személyben rejlő társadalomra veszélyesség helyes megítéléséhez az elkövető személyével kapcsolatos körülmények alapos ismerete szükséges. Mindez a bűnismétlők esetében a hatóságok feladatává teszi a személyi társadalomra veszélyesség megítélése szempontjából jelentős körülmények felderítését, illetőleg értékelését.

3. A Btk. 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel az elkövető újabb bűncselekménye miatti felelősségrevonás során a határozat indokolásában azokat az adatokat kell ismertetni, amelyeket a bíróság az ügydöntő határozatában értékelt [Be. 87. § (1) bek. b) pont, 220. § (3) bek.]. Szükségtelen azoknak az adatoknak a feltüntetése, amelyek nem tárgyai a bűnügyi nyilvántartásnak.

II. A visszaesők

1. A Btk. 137. §-ának 12. pontja határozza meg a visszaeső fogalmát. A visszaesésre vonatkozó rendelkezések csupán a Btk. Általános Részében szerepelnek, a törvény a Különös Részben, a minősített esetek körében a visszaesést - mint a büntetési keretet tágító tényezőt - nem ismeri. Ebből következik, hogy a cselekmény elkövetőjének visszaesőkénti értékelése a büntetés kiszabásánál valamennyi szándékosan elkövetett bűncselekmény esetében általában súlyosító körülmény. Minthogy azonban a korábbi elítélés alapjául szolgált bűnös magatartás súlya, az elítélés alapját kitevő bűncselekmény jellege s ennek az újabban elkövetett bűncselekménnyel való viszonya különféle lehet, a visszaesésnek mint súlyosító körülménynek a nyomatéka eltérő lehet. Ezt a bűncselekmény, az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség, a bűnösség foka, és az egyéb bűnösségi körülmények összhatásában kell megítélni.

A törvényi fogalommeghatározásból következik, hogy a visszaesés kizárólag szándékos bűncselekmények viszonylatában kerülhet szóba. Ilyennek kell tekinteni az ún. vegyes bűnösségű bűncselekményeket is, amelynek esetében az alapeset elkövetési magatartása szándékos, az eredmény tekintetében viszont gondatlan bűnösség állapítható meg,

2. A Btk. a visszaesők esetében fokozta büntetőjogi felelőssége érvényesítését teremti meg azzal is, hogy olyan joghátrányokat, kedvezményekből kizárást és az enyhébb elbírálás lehetőségétől megfosztást határoz meg, amelyek a visszaesőként! értékelés velejárói. Ezek a joghátrányok a szigorúbb büntetés végrehajtási fokozat megállapításában [Btk. 43. § b) pont, 44. § és 111. § (2) bek. b) pont]; a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárásában [Btk. 90. § b) pont], a bírósági mentesítés szigorúbb feltételeiben [Btk. 103. § (2) bek.] jelentkeznek.

III. A különös visszaesők

1. A Btk. 137. §-ának 13. pontja határozza meg a különös visszaeső fogalmát, a különös visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseket pedig aBtk. 97. §-a foglalja magában. Ez utóbbi szabályozás sajátossága abban áll. hogy a törvény az elkövető különös visszaesői minőségéhez a büntetési tétel felső és alsó határának a felemelését eredményező kerettágító hatást fűz, ezenkívül az enyhítő rendelkezés alkalmazását további feltételhez köti. A különös visszaesőkkel szemben kiszabható büntetések és egyéb joghátrányok ezért lényegesen súlyosabbak, mint amelyeket a törvény a visszaesőkkel (Btk. 137. § 12. pont) szemben rendel alkalmazni.

2. A tv néhány bűncselekmény esetében a Különös Részben határozza meg a cselekménynek különös visszaesőkénti minősülését. Ezek az esetek - a Bik Általános Részében szabályozott különös visszaeséshez képest - mint kivételek jelentkeznek, amelyeknél a Btk. 97. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának nincs helye.

a) A Btk. az emberölés minősített eseteként szabályozza, ha a bűncselekményt különös visszaesőként követik el [Btk. 166. § (2) bek. h) pont], ugyanakkor a Btk. 166. §-ának (5) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés meghatározza, hogy a különös visszaesés szempontjából melyek a hasonló jellegű bűncselekmények. Ebből a rendelkezésből következik, hogy az erős felindulásban elkövetett emberölésnél a különös visszaesést az is megalapozza, ha az elkövetőt korábban a Btk. 143. §-ának (2) bekezdésében meghatározott merénylet vagy a Btk. 166. §-ának (1) és

(2) bekezdésében foglalt emberölés miatt ítélték szabadságvesztésre. A Btk. 166. §-ának (5) bekezdése ugyanakkor nem utal a Btk. 166. §-ának

(3) bekezdésében szabályozott emberölés előkészületének bűntettére. Minthogy valamely előkészületként büntetendő cselekmény nem tekinthető az alapcselekmény privilegizált esetének: nem alapozza meg a különös visszaesőként elkövetett emberölés megállapítását az a körülmény, hogy az elkövetőt korábban a Btk. 166. §-ának (3) bekezdése szerinti bűncselekmény miatt ítélték el.

b) A Btk. egyes vagyon elleni bűncselekmények esetében a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó értékre elkövetett (kárt okozó) cselekményt vétségként szabályoz, ha azt a Btk. 137. §-ának 13. pontja alá eső különös visszaeső követte el. Ezekben az esetekben a vagylagosan megállapított büntetések tekintetében a Btk. 97. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók.

3. Az elkövető személyéhez kapcsolódó különös visszaesői minőség sohasem választható el a megvalósított cselekménytől. Vonatkozik ez a megállapítás a bűnhalmazatnak [Btk. 12. § (1) bek.] azokra az eseteire is, amelyeknél a több bűncselekmény közül nem valamennyi cselekmény tekintetében állnak fenn a különös visszaesésnek a Btk. 137. §-ának 13. pontjában írt feltételei.

A Btk. 97. §-a (1) bekezdésének második mondatában foglalt az a szabály, hogy halmazati büntetés esetében a Btk. 85. §-anak (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni, vagyis a főbüntetést a bűnhalmazatban levő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni: kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amikor az elkövető különös visszaesőkénti minősége a súlyosabb büntetési tétel alá eső bűncselekmény tekintetében állapítható meg. A különös visszaesésre vonatkozó kötelező jellegű rendelkezések ugyanis megelőzik a halmazati büntetés kiszabására lehetőséget adó szabályokat [Btk. 85. § (3) bek.]. Ha viszont a különös visszaesés nem a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekménnyel kapcsolatos: meg kell állapítani a különös visszaesőként megvalósított bűncselekmény büntetési tételét (Btk. 97. §), és ezt kell figyelembe venni a halmazati büntetés kiszabásánál. Ilyen esetben nem kizárt a különös visszaesésre és a halmazati büntetésre vonatkozó szabályok együttes alkalmazása.

4. A Btk. a Különös Részben a büntetési tételek reális meghatározását adja, ezért a Btk. 87. §-ának (1) bekezdése az enyhítő rendelkezés alkalmazását csak kivételesnek tekinti akkor, ha az eset összes körülményeire figyelemmel a törvényi büntetési tétel legkisebb mértéke is túlságosan szigorú lenne.

A Btk. 97. §-ának (4) bekezdése a különös visszaeső esetében ezen a megkötöttségen felül az ún. egyszeres enyhítésnek a Btk. 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt lehetőségeit is szűkíti: a felemelt büntetési tétel alsó határánál alacsonyabb tartamú szabadságvesztést csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet kiszabni. A jogszabálynak ez a rendelkezése azt a kötelezettséget hárítja a bíróságra, hogy olyan esetben, amikor a különös visszaesőre a Btk. 97. §-a (3) bekezdésének a)-e) pontjai értelmében felemelt büntetési tétel alsó határában foglalt büntetésnél alacsonyabb időtartamú szabadságvesztést szab ki, indokát adja annak, hogy milyen különös méltánylást érdemlő körülmények indokolták a büntetés enyhítését.

A különös méltánylást érdemlő körülmények kapcsolódhatnak mind a cselekményhez, mind az elkövető személyéhez. Ezek a körülmények megállapíthatók ezért a cselekmény kisebb tárgyi súlya, a kisebb hátránnyal járó eredmény bekövetkezése, az elkövetés veszélytelenebb eszközének használata vagy módja, a bűnösség kisebb foka, a motívum és a célzat méltányolhatósága esetén.

Az ilyen körülmények fennállása esetén a Btk. 97. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének a)-e) pontjaiban megengedett tartamnak megfelelően, illetőleg az ott írt büntetési nemben lehet a főbüntetést kiszabni.

5, Azon túlmenően, hogy a különös visszaesői minőségnek a büntetési tétel kereteit tágító hatása van, a különös visszaesők esetében érvényesülnek mindazok az egyéb joghátrányok is, amelyeket a törvény a visszaesőkre nézve előír.

IV. Az ugyanolyan és a hasonló jellegű bűncselekmények a különös visszaesés megállapítása szempontjából

1. A törvény a különös visszaesés megállapításának feltételeként azt jelöli meg, hogy a korábbi elítélés alapját kitevő és az elbírálás alatt álló bűncselekmény ugyanolyan vagy egymáshoz hasonló jellegű legyen.

A Btk. - két kivételtől eltekintve - nem határozza meg, hogy melyek a hasonló jellegű bűncselekmények, ezt a jogalkalmazói gyakorlatra bízza. A különös visszaesőkénti értékelésnek a törvényi büntetési keretet tágító hatására tekintettel, a büntetéskiszabási gyakorlat egységének biztosítása céljából szükségessé vált annak megállapítása, hogy a Btk. 137. §-ának 13. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából az elkövető korábbi elítélése, valamint az elbírálás alatt álló bűncselekmény viszonylatában melyek az ugyanolyan, illetőleg a hasonló jellegű bűncselekmények.

2. Az ugyanolyan bűncselekmény megvalósítása elsősorban azt jelenti, hogy az elkövető cselekményei - mind a korábbi elítélés alapját kitevő, mind az elbírálás alatt álló bűncselekmény - a Btk. Különös Részének azonos törvényi tényállásába ütköznek.

Ugyanolyan cselekmény megállapítását eredményezi, ha a bíróság akár a korábbi, akár az elbírálás alatt álló cselekményt:

alapesetként, minősített esetként vagy privilegizált esetként;

bűntettként vagy vétségként;

befejezettként vagy kísérletként;

tettesként (társtettesként) vagy részesként (felfújás, bűnsegély) értékeli.

Az ugyanolyan bűncselekmény elkövetését jelenti az is, ha a korábbi elítélés olyan bűncselekmény miatt történt, amely a törvényi egység körébe tartozó összefoglalt bűncselekmény folytán magában foglalja az utóbbi, elbírálás alatt álló bűncselekmény törvényi tényállását is.

3. A korábbi, illetve a későbbi cselekmény közötti hasonlóság a megvalósított cselekmények egymáshoz viszonyítása esetén fellelhető sajátosságok alapján ítélhető meg.

a) A Büntető Törvénykönyv a Különös Részben két olyan rendelkezést tartalmaz, amely meghatározza, hogy mely cselekményeket kell hasonlónak tekinteni.

Az emberölés törvényi tényállásánál a Btk. 166. §-ának (5) bekezdése azt tartalmazza: "A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény a merénylet [143. § (2) bek.] és az erős felindulásban elkövetett emberölés", a XVIII. fejezet pedig a vagyon ellen bűncselekményekkel kapcsolatban azt foglalja magában, hogy: "a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmények a vagyon elleni bűncselekmények" [Btk. 333. §-ának 4. pontjában foglalt értelmező rendelkezés].

A törvény említett rendelkezései a különös visszaesőként! értékelés szempontjából támpontként szolgálnak a jelleghasonlóság megítélésére azokra az esetekre is, amikor a törvény nem határozza meg tételesen, hogy melyek a hasonló jellegű bűncselekmények.

b) A bűncselekmények közötti hasonlóság megállapítása szempontjából a Btk. Különös Részének fejezetein belüli közelítés nem nyújt megfelelő alapot. A bűncselekményeknek az azonos fejezetben elhelyezése ugyanis önmagában nem jelenti a bűncselekmények hasonlóságát, mivel az azonos fejezetben szabályozás alapja a törvényi tényállással védeni kívánt életviszony, vagyis a jogi tárgy azonossága vagy közelisége, amely azonban eltérő módon és változatos cél érdekében támadható.

A több bűncselekmény közötti hasonlóság megnyilvánulhat az elkövetés alanyának, az elkövetési magatartásnak, a bűncselekmény tárgyának, az elkövetés módjának, az elkövetés eszközének, az indítóoknak és a célzatnak az egymáshoz közeliségében is. A cselekményeknek ilyen szempontból történő csoportosítása azonban szintén nem szolgál megfelelő alapként a hasonlóság megállapítására.

A különös visszaesésre vonatkozó fogalommeghatározás a bűncselekmények jellegének hasonlóságára utal, s ebből következik, hogy ebben a kérdésben a bűncselekmények jellemző vonásainak összessége alapján, az azokban megnyilvánuló sajátosságok hasonlósága ad helyes eligazítást.

4. A fentiekben részletezett rendező elvek szem előtt tartása mellet a Legfelsőbb Bíróság a különös visszaesőkén ti minősítés szempontjából ez idő szerint a következőket tekinti hasonló jellegű bűncselekményeknek:

A) hivatalos személy elleni erőszak (229. §),

közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (230. §),

hivatalos személy támogatója elleni erőszak (231. §),

testi sértés (170. §) - kivéve a könnyű testi sértés vétségét [170. § (1) bek.]-,

rablás (321. §),

erőszak alkalmazásával elkövetett és halált okozó zendülés bűntette [352. § (2) bek. b) pont és (3) bek. b) pont], elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak minősített esetei [355. § (2)-(5) bek.],

alárendelt súlyos testi sértéssel járó megsértésének bűntette [358. § (3) bek.],

abban az esetben is, ha az elkövetőt megelőzően merénylet [Btk. 143. § (1) és (2) bek.], emberölés [Btk. 166. § (1) és (2) bek.] és erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 167. §) miatt ítélték el.

Ezeknél a cselekményeknél az erőszak - s többnyire a személy elleni közvetlenül véghezvitt erőszak - a bűncselekmény tényállásában foglalt elkövetési magatartás vagy a cselekmény véghezvitelének módja s egyben a bűncselekmények jellemzője, mely indokolja a különös visszaesői minőség szempontjából a hasonlóság megállapítását. Ugyanakkor indokolt a korábbi elítélés alapjául szolgált legsúlyosabb élet elleni bűncselekményekre utalás, hasonlóan a Btk. 166. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezéshez.

B) erőszakos közösülés (197. §),

szemérem elleni erőszak (198. §),

természet elleni fajtalanság (199. §),

természet elleni erőszakos fajtalanság (200. §) és

megrontás (201-202. §).

Ezeknek a bűncselekményeknek a különös tárgya a nemi szabadság védelme és a kiskorúak egészséges nemi fejlődésének a biztosítása, amely egyben ezek jellemzője is.

C) Üzletszerű kéjelgés (204. §),

üzletszerű kéjelgés elősegítése (205. §),

kitartottság (206. §),

kerítés (207. §),

közveszélyes munkakerülés (266. §) és

tiltott szerencsejáték szervezése (267. §).

Ezeknek a bűncselekményeknek a hasonlóságát az élősdi jelleg, a munka nélküli keresetre törekvés, illetőleg az olyan erkölcstelen életvitel folytatása adja, amely további bűncselekmények elkövetésének veszélyét hordozza magában.

D) Vesztegetés (250-254. §)

és befolyással üzérkedés (256. §).

Ezeknek a bűncselekményeknek közös jellegzetessége, hogy a közélet tisztaságát veszélyeztetik, egyrészt a hatóságok működése során, másrészt a gazdasági életben elkövetett korrupciós magatartásokat határozzák meg. Ezért a különös visszaesőkénti értékelés szempontjából indokolt ezek hasonló jellegének megállapítása.

E) Üzérkedés (299-300. §),

árdrágítás [301. § (1)-(3) bek.],

adócsalás (310. §) és

visszaélés jövedékkel (311. §).

Az üzérkedés és az árdrágítás jellegében hasonlóságát nemcsak az elkövetési tárgy azonossága mutatja, hanem az is, hogy az üzérkedés általában magában foglalja az árdrágításra alkalmasság objektív veszélyét is.

Az üzérkedési cselekmények egy része el sem követhető másként, mint az adóbevétel csökkentésével, s mindkét cselekménynél általában az elkövető harácsoló életszemlélete nyilvánul meg. Erre tekintettel ezek a bűncselekmények jellegükben is hasonlóak, így a különös visszaesőkénti értékelés szempontjából a hasonlóság megállapítása szükséges.

F) Devizagazdálkodás megsértése [309. § (1)-(4) bek.],

valamint

csempészet és vámorgazdaság (312. §).

Az említett bűncselekmények szoros összefüggése nemcsak abban áll, hogy egyaránt a pénzügyi bűncselekmények körébe tartoznak, hanem az elkövetési cselekmények, elkövetési tárgyak, a bűncselekmény alanyainak, a cselekmény motívumának és célzatának gyakran tapasztalható azonossága is megfigyelhető.

A Btk. 299. §-a (2) bekezdésének d) pontja mint összefoglalt bűncselekmény-tényállást ismeri az üzérkedésnek devizagazdálkodás megsértésével, csempészettel vagy vámorgazdasággal összefüggésben elkövetését, és ez a rendelkezés biztosítja, hogy mindhárom cselekmény újbóli elkövetése esetén - a cselekmények ugyanilyen jellegére tekintettel - a különös visszaesőkénti értékelés megállapítható legyen.

V. A többszörös visszaesők

1. A Btk. 137. §-ának 14. pontja határozza meg a többszörös visszaeső fogalmát.

A Btk. Különös Része egyetlen törvényi tényállásban sem szabályozza minősített (esetként a cselekmény többszörös visszaesőként értékelését, hanem kizárólag az Általános Rész tartalmaz rendelkezéseket az ebbe a kategóriába tartozó bűnelkövetők tekintetében.

A többszörös visszaeső személyi társadalomra veszélyessége kiemelkedő, ezért a Btk. 98. §-ának (1) bekezdése a büntetés kiszabása körében a különös visszaesőkre megállapított és a Btk. 97. §-ában írt rendelkezések alkalmazását írja elő.

Ebből nem következik az, hogy a többször visszaeső egyben a különös visszaesői kategóriába esne, lehetséges ugyanis, hogy az elkövető újabb - immár legalább^ harmadik elítélés alapjául szolgáló - bűncselekménye nem ugyanolyan vagy hasonló jellegű, mint amelyeket korábban megvalósított. Azt a körülményt, hogy a többszörös visszaeső egyben különös visszaeső is, a büntetés kiszabása során, a bűnösségi körülmények értékelésénél kell figyelembe venni.

A Btk. a többszörös visszaeső kategóriába tartozó elkövetőkkel szemben szigorúbb szabályozást tartalmaz, mint a különös visszaeső kategóriába tartozó személyek esetében. A többszörös visszaeső tekintetében is különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetében enyhítő a büntetés, ez az enyhítés azonban csak a Btk. Különös Részében meghatározott szabadságvesztés alsó határáig terjedhet. Más szóval az ún. egyszeres enyhítés alkalmazásával a bíróság a Btk. 97. §-a (3) bekezdésének a)-e) pontjaiban meghatározott felemelt büntetési tétel alsó határától a Btk. Különös Részében írt törvényi büntetési tétel alsó határáig enyhítheti a büntetést. Ugyanakkor a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés kiszabására csak a kísérlet és a bűnsegély esetében, valamint akkor kerülhet sor, ha a törvény a korlátlan enyhítésre nyújt lehetőséget.

2. A Btk. Általános Része a büntetés kiszabását érintő rendelkezéseken túlmenően a többszörös visszaesőkre vonatkozó egyéb - a különös visszaesőkre megállapítottnál súlyosabb - joghátrányokat is előír.

Ezek a joghátrányok a szigorúbb büntetés végrehajtási fokozat megállapításában [Btk. 42. § (3) bek.]; a feltételes szabadságból való kizártságban [Btk. 47. § (3) bek. a) pont]; a próbára bocsátás kizárásában [Btk. 72. § (2) bek.]; a törvényi mentesítés korlátozásában, valamint a bírósági mentesítés szigorúbb feltételeinek megállapításában [Btk. 102. § (3) bek. és 103. § (3) bek. a) és b) pont]; végül a szigorított őrizet lehetőségében [Btk. 78. § (1) bek.] jutnak kifejezésre.

Természetesen a többszörös visszaesőkre vonatkoznak azok az egyéb joghátrányok is, amelyeket a Btk. a visszaesőkre nézve általánosan előír. Ezek a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárásában [Btk. 90. § b) pont]; végül a fiatalkorúakkal szemben előírt szigorúbb büntetésvégrehajtási fokozat megállapításában [Btk. 111. § (2) bek. b) pont] jelentkeznek.

3. Az elkövetőknek a többszörös visszaesők keretén belül viszonylag szűk körben jelentkező csoportjánál a tartós társadalomellenes beállítottság folytán a bűnözés életvitellé, életmóddá vált, s velük szemben a törvény a szigorított őrizet intézkedésének alkalmazására nyújt alapot (78. §).

A szigorított őrizet elrendelésének egyik feltétele, hogy a többszörös visszaesővel szemben erre az intézkedésre az újabb bűncselekmények elkövetésének megelőzése érdekében szükség van.

Erre a következtetésre a bíróság általában csak akkor juthat, ha a korábbi szabadságvesztések végrehajtása hatástalannak bizonyult. A szigorított őrizet elrendelésének szükségessége általában akkor merülhet fel, ha az elkövető a korábban legalább három esetben - egyenként egy évet meghaladó tartamban kiszabott - szabadságvesztést ténylegesen kitöltötte.

A többszörös visszaesőknél a büntetés kiszabása során kizárt annak figyelembevétele, hogy az elkövető szigorított őrizetének elrendelésére is sor kerül. A szigorított őrizet ugyanis a többszörös visszaesők egy viszonylag szűk körével szemben kiszabott büntetés mellett alkalmazható intézkedés, amelynek alkalmazását a törvény külön feltételek fennállásához köti. A büntetéskiszabás elvei (Btk. 83. §) nem teszik lehetővé, hogy a büntetés kiszabása körében a bíróság figyelembe vegye a büntetés mellett alkalmazott intézkedést.

A visszaesőként, különös visszaesőként vagy többszörös visszaesőként értékelésnek jelensége van a büntetési tétel meghatározása, valamint az egyéb joghátrány alkalmazása szempontjából, és kihatása van az esetleges jövőbeni bűncselekmény elbírálásánál is. Ezért az elkövetőnek ezt a minőségét a bírósági határozat rendelkező részében fel kell tüntetni.

A visszaesői, különös visszaesői, illetőleg többszörös visszaesői minőség az elkövető személyiségének a jellemzője, tehát az elkövető esik a visszaesőkénti (különös visszaesőkénti, többszörös visszaesőkénti) értékelés alá. Ezért a bíróság határozatában a bűnösség kimondása és a cselekmény minősítésének a Legfelsőbb Bíróság által közzétett megjelölését követően a büntetést kiszabó rendelkezésben kell erre utalni (pl. . . . vádlott bűnös . . . bűntettében, s ezért őt - mint visszaesőt (többszörös visszaesőt) - fegyház (illetve börtön, fogház) büntetésre . . . ítéli).

A bűnhalmazatban álló cselekmények esetében szükséges annak kifejezésre juttatása is, hogy mely bűncselekmény tekintetében áll fenn az elkövető különös visszaesői minősége.

Amikor a törvény a bűncselekmény minősített eseteként határozza meg a cselekmény különös visszaesőkénti értékelését [Btk. 166. § (2) bek. h) pont], ezt a körülményt a bűncselekmény megjelölésénél kell kifejezésre juttatni.

A Legfelsőbb Bíróság 6. számú irányelve hatályát veszti.

 

---

Tweet

---