Élettársi tartás- új fogalom az Új Polgári Törvénykönyvben

A 2014. március 15-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv sok változást hoz a családjogi területen. Teljesen új jogintézményként szabályozza többek között az élettársi tartást. 

 

A szabályozás megjelenésének indoka az volt, hogy mai társadalmunkban az együttélések nagy számban nem házassági, hanem élettársi kapcsolatban valósulnak meg. Így az új Polgári Törvénykönyv foglalkozik a élettársi viszony személyi jellegű joghatásaival, az élettársak vagyoni viszonyaival, valamint a tartás és a lakáshasználat kérdéseivel.

Bár az élettársi viszonyból a jogszabály nem vezet le támogatási és együttműködési kötelezettséget, de az egy évnél régebb óta fennálló és közös gyermeket is hordozó élettársi viszonyt mégis védelemben részesíti pl. az élettársi tartás jogintézményének bevezetésével, valamint a lakáshasználat szabályainak lefektetésével.

Az Új Polgári Törvénykönyv az alábbiakban szól az élettársi tartásról:

4:86. § [Az élettársi tartásra való jogosultság]

(1) Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek született.

(2) Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

4:87. § [A tartásra való érdemtelenség]

(1) Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs,

a) akinek súlyosan kifogásolható életvitele, illetve magatartása járult hozzá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez;

b) aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.

(2) Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó volt élettárs magatartását is.

4:88. § [A tartási képesség]

Nem köteles volt élettársát eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

4:89. § [Megállapodás a tartás egyszeri juttatással történő teljesítéséről]

Az élettársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles élettárs tartási kötelezettségének meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ebben az esetben a juttatásban részesített élettárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válik.

4:90. § [A tartás sorrendje az élettárs és a házastárs között]

A tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal és a volt házastárssal egy sorban jogosult.

4:91. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]

A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy az élettársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb élettársi kapcsolatot létesít vagy házasságot köt.

Az együttélést követően tehát az követelhet majd tartást volt élettársától, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, de csak abban az esetben, ha az életközösség  legalább egy éveg fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek is született. Ha a volt élettárs csak az életközösség megszűntét követő egy év eltelte után válik rászorulttá, élettársi tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben kaphat.

A házastársi tartás szabályaiból ismert érdemtelenség fogalma az élettársi tartásnál is felbukkan. Érdemtelenség okán nem jár tartás ugyanis annak a volt élettársnak, akinek súlyosan kifogásolható életvitele, magatartása járult hozzá alapvetően a kapcsolat megszűnéséhez, valamint aki a kapcsolat megszűnését követően a volt élettársnak, vagy vele együttélő hozzátartozójának az érdekeit súlyosan sértő magatartást tanúsított. Ennek megítélésekor természetesen mindkét fél magatartását figyelembe kell venni.

Hasonlóan a házastársi tartáshoz, az élettársi tartásnál is az a szabály, hogy senki sem köteles volt élettársát eltartani, ha az saját szükséges tartását, vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

Ügyvédként úgy látom, hogy a gyakorlatban gondot okozhat majd annak eldöntése, hogy a felek egyáltalán élettársi kapcsolatban éltek-e. Találkoztam már olyan élettársi vagyonközösségi perrel, ahol az élettársi kapcsolat fennállása kapcsán folytatott bizonyítás több mint két évet vett igénybe. Élettársi viszony akkor áll fenn, ha a két személy közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben él, feltéve, hogy egyiküknek sincs harmadik személlyel életközössége (házasság, élettársi kapcsolat), és egymással egyenesági rokoni, avagy testvéri viszonyban nem állnak. Természetesen az adott ügyben ezen egyszerű kérdés megítélése is problematikussá válhat. Pl. mi van, ha egy házban élnek ugyan, de külön szobában alszanak és közöttük szexuáis kapcsolat sincsen, viszont közösen gazdálkodnak és még sorolhatnám a felmerülő kérdéseket.

Széleskörű hivatkozási alapot nyit meg az érdemtelenség, valamint a rászorultság és az önhiba fogalma is. Ekörben a bírói gyakorlat már kialakított egy részletes ide vonatkozó szempontrendszert. Röviden úgy mondhatnánk, hogy rászorult az, aki nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel, vagyonnal a szükségletei fedezéséhez (figyelembe véve egészségi állapotát, munkaképességét és minden egyéb munkavállalási körülményét is, pl. munkaképesség csökkenés, életkor). Számít az is, hogy a rászorultság kialakulása mennyiben vezethető vissza az együttélés idejére. Előfordul, hogy a kapcsolaton belüli munkamegosztás miatt az egyik fél nem létesített nyugellátást eredményező munkaviszonyt stb. Olyan esetekre lehet főként gondolni, amikor az egyik fél a gyermekekről való gondoskodást vállalja a munkamegosztás során, ő nyújtja az otthoni hátteret a társának és ezért teljességgel háttérbe szorítja a saját előmenetelét, jövedelemszerző tevékenységei folytatása egy hosszú kihagyás után ellehetetlenül. Az is előfordulhat, hogy az egyik fél a másik vállalkozásában dolgozott esetleg olyan hosszú ideig, hogy saját erőből rendelkezésre álló lehetőségei jelentősen lecsökkentek, addigi állását pedig éppen a kapcsolat megszűnése miatt elveszíti.

Az önhiba hiánya pedig azt jelenti, hogy az adott személy mindent megtesz ami tőle elvárható annak érdekében, hogy fedezze saját kiadásait. Pl. számít, hogy kihasználta-e a munkanélkülieknek járó lehetőségeket, jelentkezett-e a felkínált munkákra stb.

Természetesen az élettársi tartás mértéke – mint ahogyan ez a házastársi tartásnál is így van, semmiképpen nem egy fényűző életszínvonalat kell hogy biztosítson. Itt egy szükséges tartásról van szó, ami a lakhatás, élelmezés, egészségügyi szükségleteknek az átlagos szinten való kielégítését jelenti.

Az élettársi tartási kötelezettség alapvetően különbözik a gyermektartási kötelezettségtől, hiszen amíg a gyermeket a szülő a saját szükséges tartása veszélyeztetésével is köteles tartani, addig volt élettársát – illetőleg volt házastársát- csak abban az esetben, ha ezzel nem veszélyezteti saját szükséges tartását, illetőleg gyekmekeinek tartását.

 

Jelen tájékoztatás nem minősül ügyvédi konzultációnak. Konkrét ügyével kapcsolatban kérjen konzultációs időpontot.