Jog és kötelesség: A különélő szülő és a gyermek kapcsolattartása

A hatályos jogszabályok alapján a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, a különélő szülőnek pedig szintén joga és kötelezettsége a kapcsolattartás és a gyermekével való rendszeres érintkezés, míg a gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, esetleg ellene hangolja.

A különélő szülőnek joga van arra, hogy kikényszerítse a jogerős bírósági ítéletben foglalt kapcsolattartást, ha a másik fél ezt megakadályozza. Az új Btk. már külön tényállásként kezeli a kiskorúval való kapcsolattartás akadályozását, mely alapján, aki nem teremti meg a kapcsolattartás működőképességéhez a feltételeket akár 1 évig terjedő szadabságvesztéssel is büntethető, ha a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően továbbra is akadályozza annak működését. 

Fentiekre tekintettel elsősorban a kacspolattartás olyan jellegű szabályozása szükséges, mely mindkét fél, valamint a gyermek számára is megfelel és ahhoz a felek tartani tudják magukat, így a legfontosabb, hogy a bontóper során a felek a gyermek érdekeit szem előtt tartva járjanak el mind a gyermekelhelyezés, mind a kapcsolattartás körében. Ha a felek képesek együttműködni érdemes elsődlegesen rugalmasan, korlátozásmentesen, a gyermek és a szülők időbeosztásához igazodva a gyermekek érdekeit figyelembe véve, megbeszélés szerint kialakítani a kapcsolattartást. Természetesen még egyezségben is szükséges a kapcsolattartásnak egy végrehajtható módját meghatározni annak érdekében, hogy ha menet közben fennakadás volna, legyen mi alapján intézkedni a végrehajtás iránt.

Ne feledjük tehát: a gyermek kapcsolattartásának biztosítása a különélő szülővel nemcsak joga, hanem kötelessége is mindkét szülőnek.