A házastársi tartás szabályairól

21. § (1) A házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált.

A házastárs tartást követelhet abban az esetben, ha arra önhibáján kívül rászorul, nem érdemtelen, illetve ha a kötelezett képes a tartásdíj megfizetésére.

Az önhibán kívüli rászorultság két leggyakoribb oka a munkaképességre különféle mértékben kiható betegség, illetve az életkor. Az önhibát minden esetben a  körülmények részletes feltárásával, a felekkel szemben támaszható követelések gondos mérlegelésével állapítják meg.

Az érdemtelenség kategóriájának megállapításánál a házasság egészét és az ahhoz kapcsolodó összes körülményt tekintetbe kell venni. Az érdemtelenség megvalósulhat akár még a házasság fennállása alatt, illetve a tartásdíj megállapítása után. Természetesen az első esetben a tartsádíj megállapításásnak akadálya az érdemtelenség, hiszen nem teljesülnek  a joszabályi feltételek, azonban ha az érdemtelenség a tartásdíj megítélése után állapítható meg, akkor az a házastársi tartásdíj megszűnésével jár.

A tartásdíj megállapításához párhuzamosan szükséges a kötelezetti oldalon való megfelelés is. Alapvető feltétel, hogy a volt házastárs képes legyen a tartásdíj megfizetésére. Itt két esetet szükséges kiemelni. Nem kötelezhető a volt házastárs a tartás fizetésére akkor, hogy ha a házastársi tartás fizetésével saját vagy annak a megélhetését veszélyezteti, akinek az eltartására az igénylővel egy sorban köteles. Továbbá ha a tartás megfizetésének kötelezettje kiskorú gyermek eltartására köteles és a kiskorú gyermek eltartása okán saját maga megélhetését veszélyeztetné a tartásdíj szintén nem állapítható meg a volt házastárs javára.

21. § (1) ….Tartást csak olyan mértékben lehet követelni, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egysorban köteles.

A tartásdíj mértéke szintén a körülmények részletes és gondos megvizsgálása után állapítható meg. A bíróság vizsgálja a házastársak vagyoni viszonyait, keresetüket, eltartott gyermekeik számát. Bírósági gyakorlat alapján a szükséges tartás nem jelent szűkös tartást, különösképpen akkor nem, ha a tartásra kötelezett kereseti, jövedelmi viszonyai és teljesítőképessége - az életszínvonal általános emelkedésének megfelelően - a jogosult számára is magasabb életszínvonalat tenne lehetővé. Tehát meghatározott érték – mint például gyermketartás esetében a jövedelem 15-25 %-a – nincsen, minden esetben egyedi tartásdíj megállapítássáról beszélhetünk.

22. § (1) Ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be, a tartás mértékének megváltoztatását lehet kérni.

21.§ (2) A tartást határozott időtartamra is meg lehet állapítani, ha feltehető, hogy a tartásra jogosult rászorultsága a meghatározott idő elteltével megszűnik.

A házastársi tartást határozott és határozatlan időtartamra lehet megállapítani. A határozott időtartam megállapítása ritkábban fordul elő, általában azokban az esetekben, mikor feltehető, hogy a jogosult rászorultsága meg fog szűnni bizonyos határidőn belül. Ilyen például a GyED, GyES stb. idejére megállapított házastársi tartásdíj.

22. § (2) A tartásra való jog megszűnik, ha az arra jogosult újból házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, vagy a tartásra magatartása miatt utóbb érdemtelenné válik, valamint akkor is, ha a jogosult a további tartásra nem szorul rá. Az utóbbi esetben azonban a tartásra való jog újból feléled, ha a korábbi jogosult a tartásra ismét rászorul.

Érthető okból megszűnik a házastársi tartás, ha újabb házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít az, aki a tartásra jogosult volt. Ugyanígy megszűnik akkor is, ha a tartásra jogosult már nem szorul rá a tartásra, avagy érdemtelenné válik arra. Az érdemtelenség kérdésköre minden esetben egyedi mérlegelést igényel. Az érdemtelenség okai körében elsősorban a tartást nyújtó féllel szembeni magatartásra kell gondolni. A közös gyermekek nevelése során is lehet olyan magatartást tanúsítani, mely alkalmas az érdemtelenség megállapítására. Nyilvánvalóan érdemtelenné válhat az, aki a tartást nyújtó sérelmére súlyos bűncselekményt követ el, illetőleg ok lehet a sérelmére elkövetett hamis vád, rágalmazás, becsületsértés bűncselekménye is.

(3)Ha a volt házastárs a tartásra a házasság felbontását követő 5 év eltelte után válik rászorulttá, volt házastársától csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást.

Ezen szabály okai érthetőek. A jogalkotó méltányolja az elvált házastársnak azt az érdekét, hogy bizonyos idő eltelte után már ne kelljen azzal szembesülnie, hogy az életét, megélhetését befolyásoló kötelezettség megállapítása iránt indít ellene eljárást a volt házastársa. A jogszabály azonban nyitvahagyja ezt a lehetőséget a különös méltánylást érdemlő eseteke nézve. Ezzel tulajdonképpen bármennyi idővel a válást követően is megengedetté válik az eljárás megindítása. Ráadásul a különös méltánylást érdemlő helyzet megítélése teljesen szubjektív. Ezen szabály folytán a rászoruló volt házastárs emberi szempontjai, méltányosságot igénylő helyzete előtérbe kerül a tartásra kötelezhető személy fent hivatkozott érdekeivel szemben. Természetesen a bíróságok ilyen esetekben igen szigorúan járnak el a különös méltánylást érdemlő helyzet megítélésekor, hiszen a cél az, hogy tényleg csak olyan helyzetekben lehessen ilyen hosszú idő után is beleavatkozni a volt házastárs anyagi helyzetébe, amikor egyértelmű, hogy az különös méltánylást érdemel.

Tekintve, hogy az egyes tényállások lényegesen eltérnek egymástól, konkrét esetben mindenképpen szakember segítségét kell kérni, Jelen írás nem tekinthető ügyvédi tanácsadásnak.