A vétőképtelenség nincs életkorhoz kötve. Minden jogesetben egyedileg dönt arról a bíróság, hogy a kiskorú vétőképtelennek minősült- e. Megítélése attól függ, hogy a gyermek belátási képességénél fogva képes volt-e felismerni a cselekedete társadalomra veszélyességét, avagy magatartása következményeit. A büntetőjogi felelősségre vonástól is elkülönítetten kell kezelni a vétőképesség fogalmát.

Médiavisszhangot kapott például az a jogeset, ahol a 10 éves gyermek a kézilabdakapura függeszkedett és az vele felborult. A gyermek ennek következtében életét vesztette. Az oktatási intézmény felelősségének vizsgálata körében a bíróság megállapította, hogy a kapura függeszkedő gyermek ebből a szempontból vétőképtelen volt, mert tudata nem fogta át annak a lehetőségét, hogy a kézilabdakapu esetleg felborulhat és azzal magának akár halálos sérülést is okozhat.  

A bírói gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a 12 évek korhatárnak jelentősége van a vétőképesség szempontjából.

A kiskorú huzamosabb nevelését ellátó személy, személyek valamint a gyermek felett ideiglenesen felügyeletet ellátó személy, illetőleg annak munkáltatója egyaránt gondozónak minősülhet a polgári jogi felelősség szempontjából.

A szülők esetén az a logika áll a háttérben, hogy még ha a szülű a konkrét károkozó magatartás tanúsításakor nincs is jelen, de a gyermek nevelése során lehetősége van arra, hogy értékrendjére, viselkedésmódja helyes megválasztására hatással legyen. A szülőnek kell gondoskodnia arról, hogy egy gyermek tisztában legyen azzal, hogy ha mást megsebesít, bántalmaz, valamit összetör stb., az valakinek fáj, sérülést, anyagi kárt okoz.

Amennyiben a szülői felügyeletet csak az egyik szülő látja el, akkor árnyaltabb a kérdés. Ezekben az esetekben szintén a bíróság megítélésére van bízva, hogy adott esetben a szülői felügyeletet ellátó szülőn kívül esetleg a másik szülő is felelős legyen az okozott kárért. Tipikus eset, amikor a gyermek olyan magatartásával okoz kárt, ami kifejezetten az egyik szülő negatív példájának, gondatlan szülői magatartásának betudható nevelési hiba következménye.

Az aktuálisan a gyermekre felügyelő intézmény, személy felelősségének alapja már más: a felügyelet ellátásának tényén alapul. Fontos megjegyezni, hogy ha egy oktatási nevelési, avagy egészségügyi stb. intézmény alkalmazottja látja el az ideiglenes felügyeletet, akkor büntetőjogi szempontból természetesen a munkavállaló saját személyében felel, de a jelen témánk szempontjából fontos polgári jogi kártérítés szempontjából a munkáltató, tehát az intézmény köteles helytállni.

A gyerekek gyakran okoznak kárt magának az oktatási intézménynek. Felhívom a figyelmet arra, hogy a Közoktatási törvény 77.§-a értelmében, ha a tanuló tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben a nevelési-oktatási intézménynek, illetve a gyakorlati képzés szervezőjének jogellenesen kárt okoz, a Ptk. szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a kártérítés mértéke nem haladhatja meg gondatlan károkozás esetén a kötelező legkisebb munkabér egyhavi összegének 50 %-át, míg szándékos károkozás esetén az okozott kár, legfeljebb azonban a kötelező legkisebb munkabér 5 havi összegét. 

A kártérítési felelősség gyakran úgy merül fel, hogy a gyermek pl. az oktatási intézményben saját magának okoz sérülést, és emiatt a szülők a gyermek és saját nevükben kártérítési igénnyel léphetnek fel.

Ebből a szempontból nagy jelentősége van annak, hogy az oktatási-nevelési intézmény mely esetekben mentesülhet a felelősség alól.

Az intézmény a gyermeknek okozott kárért vétkességére tekintet nélkül felel és csak akkor mentesülhet, ha azt bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Ismét a Közoktatási törvény 77.§.(3) bekezdése kimondja, hogy nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek megítélése szintén a bíróság feladata.

A bírói gyakorlat szerint az egyik tanuló által a másik tanulónak az óraközi szünetben okozott kár nem minősül elháríthatatlan külső oknak, tekintve, hogy a károkozó másik gyermek az iskola működése körében tartózkodik az intézményben, így az ilyen károkért az iskola helytállni tartozik. Az iskola objektíve felelőssége a gyermekek iskolába érkezésétől az onnan való távozásig fennáll.

Amennyiben az iskola objektív felelőssége megállapítható, úgy az uralkodó bírói gyakorlat szerint az általános gondozói felelősség vizsgálata mellőzendő. Ennek jogdogmatikai oka, hogy az iskola felelőssége a szülőéhez képest speciális, és a speciális szabály megelőzi az általánost.      

 

---

Tweet

---