Aki békét óhajt, készüljön a háborúra!

Nem büszkélkedhetek azzal, hogy ezt a remek mondást én találtam volna ki, csupán tapasztalom igazságát és felemlegetem. Vegetiustól származó gondolat ez, eredetiben úgy hangzik: Qui desirat pacem, praeparat bellum.



Néha döbbenve nézzük egy-egy mondat velős igazságát. Hányszor de hányszor szembesülünk azzal a helyzettel, hogy a hosszú jogvitában valójában nem mindkét fél gerjeszti a háborúságot. Sőt, az egyik kifejezetten hajlandó lenne a megoldást keresni. Tapasztalom, hogy ez sem mindig célravezető. Szoktam mondani: „Magunkkal nem tudunk megegyezni!“
 
Pszichológusok nyilván jobban értik ennek az okát. Vajon mi az, ami felgerjeszti a szelíd ember ellenségének bátorságát? Miért jár jobban, akitől tartani kell, miért tartják őt jobban tiszteletben?
 
Úgy gondolom, a jogviták szempontjából fontos hozzáállás, hogy minden jószándékunk ellenére is balekká azért ne váljunk. Ha megérezzük, hogy azzá tettek minket, a lehető leggyorsabban lépjünk ki a ránk osztott szerepből. Csak így tehetünk az ellen, hogy végleg kialakuljon az a nagyon kedvezőtlen helyzet, hogy már semmi sem elég. Sok tisztességes embert látok perekben ülni. Mégis tartja magát az a nézet, hogy akinek igaza van, avagy ártatlan, annak nincs szüksége ügyvédre, védelemre. Miért is?
Hát nem az szorul leginkább gyámolításra, segítségre, megmentésre, aki tisztességes volt, aki nem tett semmi rosszat, akit hamis bizonyítékokkal, koholt vádakkal illetnek?
 
Tapasztalatom szerint nagyobb az érdeksérelme annak, aki hamis vallomások és a tények elferdítésének áldozata. Aki nem tudja magát szelídsége miatt hatékonyan megvédeni. Óh, ha olyan egyszerű lenne, ahogy a tiszta lelkiismeretűek gondolkodnak! Szoktam hallani: „Biztosan nem fogja a tanú azt mondani, hiszen nem így történt.“ Ha így lenne, nem lenne ennyi jogvita, hiszen legtöbbször nem jogkérdésben dönt a bíróság, hanem megállapítja, hogy az ellenmondó tanúvallomások közül melyik az igaz. Hogy létezhet ez? Hiszen mindenkit kioktatnak a hamis tanúzás törvényes jogkövetkezményeire. Ha mindenki igazat mondana, még az „egy tanú nem tanú“ ősi mondás sem alakult volna ki, hisz egy tanú is bőségesen elég lenne.
 
Mindenesetre az ügyvédi hivatás szépségét  - és gyötrelmét - az ártatlanok és szelídek melletti kiállás adja meg. Még ma is ezt vallom, pedig az igazság mindenkori győzedelmeskedésébe vetett hitem már réges rég összeomlott.


dr. Medgyesy-Moravcsik Krisztina